- Nagyon szépen köszönöm, idegen - kiáltotta utánam.
Én csak intettem egyet, és mintha mi sem történt voolna mentem tovább. Az órámra pillantottam. A jelenlegi sebességemmel, beleszámítva az átkelőhelyeknél a lámpák váltásának változóját, belevéve a reggeli forgalmat, épp időben fogok beérni. Pontosan a kapu zárása előtt 2 percel. Mint mindig. Számításaim helyesek voltak. A tervezett időben értem be. Azaz, még 22 percem van, hogy elmenjek a teremig, elfoglaljam a helyem, és előkészüljek az elős órára. Azonban, amikor beérem a terembe, az egyik osztálytáram sietett elém.
- nazo, végre itt vagy. Kazuma újra ki akar hívni téged. Azt üzeni, hogy a tornateremben vár. Ja és még azt, ha nem mész el, megmutatod milyen gyáva vagy.
Na tessék, már megint Kazuma. Ez a figura nem képes tanulni a hibáiból. Amióta csak ide járok, hetente 1-2 alkalommal kihív, de foylton lejáratja saját magát. Én jófornám nem is csinálok semmit. Nos rendben, végülis ez már szinte hagyomány. Ismét az órámra pillantottam. 19 perc... Ez a nevetséges kihívás nem tart tovább 2-3 percnél, az út pedig oda-vissza összesen 5 perc. Vagyis marad 12-13 percem. Remek. Hát akkor indulás. Megérkezve egy csapat majomszabású vett körbe. A körön belül csupán ketten tartózkodtunk. Kazuma és jómagam. Kazuma valójában egy 168 cm mahas, 81 kilós, az anyjával élő elkényesztetett egoista hústorony volt. Az iskola egyik legroszabb tanulója.
- Hát eljöttél.... Ismét összecsapunk. Készülj a megalázó vereségre. Ezuttal nem győzhetsz le- adta elő mára jól ismert monológját.
Balszerencsémre mindent megjegyzek, amit egyszer olvasok, vagy hallk. Ezt a szöveget pedig több százszor hallottam már.. Hányszor is? Á, igen.. Összesen 312-szer. *sóhaj* Ez az alak már sohasem változik meg. Még egy fél perc ás támad. Szokás szerint megpróbál mjad egy jobb egyenest bevinni. Kivülről fújtam az összes támadási módzserét, és eszetlen stratégiáját. Ahogy vártam, már támadott is. Nem volt nehéz dolgom, egyszerűen elléptem tőle. Mivel eléggé túlsúlyos, ugyanakkor vakmerő, folyamatosan fog támadni, azonban 1 perc alatt kifárad, és lihegve rogy térdre. Következtetéseim helyesek voltak. Mikor mindez bekövetkezett, fogtam magam, és távozni készültem. Meghallottam, hogy utolsó erejével megpróbál hátba támadni. Úgy tettem, mint aki nem veszi észre, majd az utolsó pillanatban egy könnyed köríves rúgással a földre küldtem. Szótéanul távoztam, és visszatértem a termembe. Előkészítettem az órai felszerelést, majd elővettem nagyapám jegyzetfüzetét, és tanulmányozni kezdtem. Becsengettek, és egymás után teltek az órák. El is érkezett az utolsó, a vizsga... A tanár kiosztotta a lapokat, és ő is előadta monológát, hogy ez milyen fontos, mennyi minden múlik rajta, és a többi... Átfutottam a vizsgát... Pontosan azok a kérdések voltak benne, amikre számítottam. Az órára néztem, majd hozzá láttam. Kész is. 2 perc. Felálltam, odavittem a tanárnak a dolgozatot, és távoztam a teremből. Egyenesen a tetőre mentem. Ez is egyfajta hagyomány volt. A tetőről végignéztem a városan. A statisztikák szerint minden 10. ember bűnöző, vagy büntetett előéletű... Valljuk be nálunk, Japánoknál ez elég sok. Tekintetem az iskola elhagyatott, omladozó részére tévedt. Az egyik ablakra felszerelt fekete ponyva megmozdult. Valaki félrehúzta. De ott nem tartózkodhat senki! A ponyva még jobban elhúzódott, és mögötte egy narancssárgaruhás, szakállas férfi állt. Csak nem az a bűnöző, aki a körzeti fegyházból szökött meg, körülbelül 1 hete? Csengettek... A ponyvát sietősen visszarakták, majd tanulók özönlöttek ki az iskola főépületéből. *sóhaj* Ideje nekem is mennem. Amíg nem okoz gondot, maradjon... Várjunk, mit is bezsélek? Hiszen ez egy szökött bűnöző! Sötétedéskor visszajövök, és megbizonyosodom igazamról. Hazafelé úton összefutottam a reggeli lánnyal.
-Elnézést. Reggel te segítettél nkem megmenteni a macskámat?
Remek. Már csak ez a lány hiányzott. Az órámra néztem... Még volt időm.
- Sajnálom, nem akarlak feltartani. Csak meg szeretném köszönni, amiért segítettél - hajolt meg előttem.
Hátat fordítottam neki, és elindultam haza. Hallottam, hogy követni kezd. Nem volt kedvem még több időt rá fecsérelni, ezért úgy döntöttem, hagyom hadd csinálja amit akar. Pár perc múlva hazaértem, és a lány még mindig követett. Bementem a házba, és átöltöztem. Már fél órája itthon voltam, amikor kíváncsiságból kinéztem az ablkaon. Meglepetésemre a lány még mindig ott volt... Nem ment el... várt. Nem hittem a véletlenekben. Biztos voltam benne, hogy ha csak valami nyakatekert módon is, de kapcsolatban lehet azzal, amire készülök. Úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Most még nincs a birtokomban elég információ a megfelelő következtetés levonásához. Várnom kell, míg történik valami. Kezdett lemenni a Nap. Itt az idő. Felvettem a kabátom, és kiléptem az ajtón. A kapunál valami megmozdult. A lány tehát követni fog. Mág mindig nem foglalkoztam vele, ami szemmel láthatóan elégedetséggel töltötte el, mivel megszaporázta lépteit, és közelebb osont hozzám. Nem a szokásos reggeli utamat választottam, hanem egy rövidítést. Fele annyi idő alatt jutottam el az iskolába, mint egyébként. A lány kissé leszakadt, vagy feladta. Nem tudom. De már nem volt a nyomomban. Lassan és óvatosan megközelítettem a lezárt területet. Jól gondoltam, volt ott valaki. A sötétítés latt fény szűrődött ki. Halvány, pislákoló fény. Mindenbizonnyal egy gyertya lángja. Egy pillanat... Valaki van mögöttem... Mégis ki, és mikor? Hátrafordultam, de késő volt. Valaki leütött. Minden elsötétült. Amikor magamhoz tértem, valaki hátra kötözte a kezem, és hozzákötött egy ajtófékfához. Okos... Könnyedén kiszabadíthatnám magam, de akkor az egész helyiség rámomolna. Az épület ezen része túl ingatag. Tehát ellenfelemnek, vagy ellenfeleimnek van némi sütnivalójuk. Körbenéztem. Tökéletes búvóhely. A berendezések és... ételmaradékok lapján 1--1,5 hete lehet itt. Ha az, akinek gondolom, ez az isőpont egybeesik a szökésével. Nagyapám egyik találmányával képes vagyok fogni a rendőrök minden hullámhosszát. Így állandóan értesülök mindenről. Zajt hallottam. Léptek hangzottak fel. Női léptek. Tehát az a lány is benne van. De miért vették be? Tól nagy volt a kockázat... Ha aznap a rövidebb úton megyek, nem is találkozok vele... Nem számít, most nincs időm ezen gondolkodni. Mielőbb ki kell találnom, hogy mire készülnek, és miként akadályozhatom meg. A lány végre felbukkant az ajtóban. Valóban ő volt az, jól gondoltam. Semmi kétség.
- Remélem jól vagy. Kényelmesen ülsz?
- Mondd csak, mégis mit akartok tőle az aoáddal?
- Honnan veszed, hogy az apámmal vagyok? - förmedt rám.
- Nem fogom neked elárulni a forrásaim, ne is törd magad...
. Hogy merészeled...
- Elég - lépett be az apja - Már hallottam rólad, fiú. Te vagy a rendőrség segítője. Akit senki se látot, és nem bezsélt vele személyesen. Mindig névtelenül segítesz. Ezért a rendőrségen csak éjdetektívnek emlegetnek...
- Hmm... Szép... Akkor ezek szerint tényleg te vagy az. fujimoto Akatsu, aki 10 lányt ölt meg, mert nem akartak vele szerelmi viszont kezdeni. Szánalmas...
- Még, hogy én szánalmas? Nézz magadra. Nem én búrkolózom a névtelenségbe, és kerülök minden embert.
- Csupán nem szeretem a felfordulást. De mindegy is. Mondja, segítene nekem?
- Én? Neked? Mégis miben? - kérdezte nevetve.
- Csupán néhány információra lenne szükségem, hogy egész legyen a sztori.
Láttam az arcukon, hogy mennyire meglepődnek. Bizonyára azt gondolják, hogy csak blöffölök... Azt hiszem muzsály őket meggyőznöm, nem csak hazudok.
- Elmondom mit tudok eddig, hátha úgy hiszenek majd nekem - vettem egy mély levegőt, majd neki kezdtem . Tudom, hogy ki ön, és milyen kapcsolatban áll azzal a lánnyal. Tudom, hogy azért szökött meg a börtönből, mert amíg ott volt, folyamatosan levelezett egy hölggyel, és most találkozni akar vele. Tudom, hogy annak ellenére, hogy tudja ez a hölgy vár önre, mégis kiszemelt magának egy lányt az iskolámból. Tudom, hogy kifigyelte a azokásait, és hamarosan el is akarja kapni. Tudom, hogy habár a kishölgy az ön lánya, nem egyszer neki kontaktust teremtett vele. Teherbe is ejtette, azonban ő abortuszon esett át. Minden bizonnyal egy kontár keze alatt. Tudom, hogy ön megölte a feleségét, amikor rajtakapta a lányával. Csak azt nem tudom, hogy én hogy kerülök a képbe.
- Mégis honnan a fészekes francból tudsz te ennyit? Hogy te hogy kerülsz a képbe? Mert a lányom kiszemelt magának. Meg akartam neki adni, akit szeretne... és csak a te hibád, hogy itt kötöttél ki. Ha nem látsz meg engem, és nem kezdesz utánam nyomozni, nem lennél itt.
Mindjárt... még egy kicsit... Csak egy kevés kell... Mindjárt megvagyok... Kész! Megcsináltam... Mostantól biztos a sikerem.
- Tehját én csak a lánya játékszere lennék?
- Pontosan. Dew már nem. Túl sokat tudsz. Most meghalsz!
Itt az idő. Az előbb elvágott kötél maradványait leráztam csuklómról. Éppen amikor megvilatna kezében a kés, miközben felém ugrott. Fogtam magam, és odább vetődtem. Kése belefúródott a fába. Értetlenül nézet rám. Kintről sziréna hangzott fel. Megpróbált menekülni, azonban egy perc alatt előtte teremtem, egy laza mozdulattal kiütöttem. A lány mozdulatlanul figyelt. Mellé léptem, elkaptam karját, és hozzákötöttem apjához. Amikor indulni készültem, az az ostoba magához tért, és utánam kiálltott.
- Ezt még megbánod! Elmondom mindenkinek, hogy ki vagy te!
- Persze. Újságold csak el mindenkinek, hogy egy felső-középiskolás túl járt az eszeden, és elvert.
Azzal otthagytam őket a rendőröknek, én pedig beleolvadtam az éjszakába...
Most gondolom mind azt kérdezitek, honnan jöttem rá minderre... Hát elmondom nektek...
Amikor körülnéztem azon a helyen, ahol kikötöttek, megláttam egy csomó rózsaszín papírra írt levelet, szépen, nagy becsben elrakva... Aztán volt egy pár kép az egyik iskolatársamról, az egyik pedig a holnap utáni dátumhoz volt feltűzve a naptárba... Az abortuszról onnan tudtam, hogy a lány hasán látszódott a vágás helye, valamint az egyik sarokban egy kisebb szentély állt... egy baba feküdt ott... A lány pedig láthatóan tartott apjától.... És a feleség meggyilkolása? Egyszerű... Benne volt, a rendőri aktájában... Az indítékot pedig csak tippeltem...